== Nádasdy Ádám
= Az alapján
=== Magyar Narancs, 2001/12/13

Szerkesztő barátnőm panaszkodik, hogy rémségeket írnak (meg mondanak) az emberek, például //annak alapján// helyett azt mondják: //az alapján. Ezt az alapján gondolom, amit tegnap olvastam.// Azóta figyelem nyelvtársaim beszédét, és valóban sokan így mondják, diplomás emberek is. A //-nak//-ragos mutató névmás (//annak//) helyett tehát sima mutató névmást (//az//) használnak. A nyelvészt persze rögtön az érdekli: miért van ez? Van-e még hasonló? Milyen körben érvényes a jelenség? Új szabállyal van-e dolgunk, vagy (ami nagyon ritka) szeszélyes kivétel született-e a nyelv rendszerében?

Az //alapján// kétarcú szó. Egyfelől ártatlan főnév (//alap//), mely el van látva birtokraggal (//-ja//), továbbá egy esetraggal (//-n//): //alap-já-n.// Ez ugyanúgy viselkedik, mint mondjuk a //lejtő-jé-n//: //A domb lejtőjén napoztam. A dombnak a lejtőjén napoztam. Ott az a domb; annak a lejtőjén napoztam.// Lehet így használni az //alapján//-t is: //A bástya alapján áll a templom. A bástyának az alapján áll a templom. Volt itt egy bástya, annak az alapján áll a templom.// Jelentése ilyenkor: „alapzatán, fizikailag rajta az alapon”. Ebben nincs semmi érdekes, nem is tesz senki az efféle ragos főnevek (//lejtőjén, alapján, belsejében, széléről, megszűnéséig//) elé egyszerű mutató névmást: *//Ott az a domb, az lejtőjén napoztam//; *//Volt itt egy bástya, az alapján áll a templom.// A birtokragos főnév elé a mai magyarban „//annak a//” mutatónévmási szerkezet kerül: //Emlékszel a Sági Zoli bácsira? Annak a lányával jártam// (nem pedig *//Az lányával,// vagy *//Az a lányával//).

Most azonban nem erről van szó, hanem az //alapján// névutóról, mely külsőre azonos az előbbivel, de viselkedése más. Jelentése: „szerint, nyomán, segítségével”: //Ezt annak alapján gondolom, amit tegnap olvastam. Fogd a táblázatot, és annak alapján oldd meg a feladatot.// A névutók többége sima //az// mutató névmást kíván maga elé (//azután, aziránt, azóta//) — vagy inkább úgy illene mondani: sima mutató névmáshoz csatlakozik, hiszen kettejük közül a névmás a vezérszó, míg a névutó csak „név-utó”). Úgy összeforrnak, hogy az //az// névmás //z//-je mássalhangzó előtt kiesik (pontosan úgy, mint a névelőnél): //amellett, anélkül, aszerint.// A helyesírás ezeket egybeírni rendeli (kivéve a „dupla névutós” szerkesztésben: //a mellett a fa mellett, az után a szám után//).

Az egyszerű névutók gyakran jelentésükben is „összenőnek” a mutató névmással, és új jelentéssel, már egységes, elemezhetetlen (szintetizált) kötőszóként működnek. Ezt a folyamatot szoktuk grammatizálódásnak („nyelvtaniasulásnak”) nevezni. Ilyen „kötőszavasodott” használata van például az //azután// alakulatnak: //Lesz egy zsonglőrszám, azután// (= „aztán, továbbá”) //sanzonok és villámtréfák.// Vegyük észre, hogy ebben — de csakis ebben! — az értelemben az //azután// szó lerövidülhet //aztán//-ná (ez is bizonyítja a grammatizálódást). Viszont ez nem lehetséges a következő mondatban: //Olyan jó a zsonglőrszám, hogy azután// (= „utána, azt követően”) //fellépni biztos bukás.// Ez utóbbit nevezhetjük „analitikus” használatnak, mert a beszélő szokásos részeire elemzi, eredeti értelmében használja az //az+után// kifejezést, mint mutató névmást és hozzá csatlakozó névutót. A helyesírás mindkettőt egybeírja, s így nem tudja megkülönböztetni a „szintetikusat” az „analitikustól”.

Érdekes, hogy a kevésbé művelt (ha tetszik, vulgáris) nyelvhasználat ragaszkodik hozzá, hogy a mutató névmás — ha tényleg ilyen szerepű, tehát ha analitikus a szerkezet — mindig //az// formában álljon: //Olyan jó a zsonglőrszám, hogy az mellett minden eltörpül.// Ily módon a vulgáris beszélők szépen megkülönböztetik az analitikusat az alábbi, szintetikus szóalaktól: //Maxi remek zsonglőr, amellett// (= „továbbá, ezen kívül”) //sármos figura is.// A művelt használatban mindkettőben //amellett// szerepelne, a különbséget legföljebb az eltérő hangsúlyozás érzékeltetné. Vulgáris példák még: //Van ott egy mozi, az mögött lehet parkolni. Az miatt haragszik, amit pletykáltál róla.// Az „//az//-ozás” tehát vulgarizmus, mert ilyenként cseng a műveltek fülében. Ha azonban a névutó magánhangzóval kezdődik, akkor nem látszik-hallatszik a különbég vulgáris és művelt használat között, hiszen a kettő egybeesik: //Olyan jó a zsonglőrszám, hogy azután fellépni biztos bukás.//

De térjünk vissza az //alapján//-hoz. Az egyszerű névutókon kívül vannak olyanok is, melyek birtokragos főnévként kezdték pályafutásukat, s csak később váltak-grammatizálódtak névutóvá. Például (a birtokragot kötőjelek között mutatva): //alap-já-n, kedv-é-ért, nyom-á-n, érdek-é-ben, dac-á-ra.// Ezekben (bocsánat a pszichologizáló fogalmazásért) a nyelv még sokáig „érzi” a birtokrag ottlétét, s ezért eléjük birtokosi //-nak// ragos névmást kíván: //annak alapján, ennek kedvéért,// stb., de névelő nélkül (tehát nem *//annak az alapján,// *//ennek a kedvéért,// *//minek az érdekében//). Az //alapján// névutó — úgy látszik — most lép tovább a grammatizálódás útján, és átkerül az //érdekében// tipusú birtokragos névutók közül az //ellen// típusú egyszerű névutók közé, hiába van benne szemmel láthatólag //-ja-// birtokrag. Míg régebben (és az igényes stílusban ma is) ezek az egyformák: //annak érdekében ügyködött = annak alapján érvelt,// addig ma (főleg beszédben, de lassan írásban is) már ezek az egyformák: //az ellen tiltakozott = az alapján érvelt.// Kérdőszóval az igényes stílusban is már egyformán természetes a régi és az új: //Minek alapján érvelt? Mi alapján érvelt?//; többesszámú névmással pedig már egyértelműen az új a természetesebb (tehát //azok,// és nem //azoknak//): //Hoztam könyveket, de azok alapján nem tudok elindulni; Akiket szeretett, azok érdekében sokat tett; Azok fényében, amiket rólam mondott, jobb, ha félek.//

Az //alapján// tehát előreszaladt, kivált a saját csoportjából és még névutóbb névutó lett. Ebben talán szerepe van annak, hogy magánhangzóval kezdődik, s így az //az alapján// kevésbé hallatszik vulgáris „//az//-ozásnak”. Ugyanez elképzelhetetlen volna mássalhangzó-kezdetűekkel: *//az fényében,// *//az kedvéért,// *//az dacára// nemhogy a művelt használatban, de még az (általam ismert) műveletlenben sem fordulnak elő. Szokatlan jelenség, hogy egy nyelvtani szerepváltást hangtani tényezők befolyásoljanak. Ezt hívja a mai nyelvészet „szintaxis-fonológia interfész”-nek.