Karácsony közeledtével mi jut a nyelvész eszébe? A fagyott föld és a töltött káposzta. Mennyire más a kettő! Pedig mind a kettőben -tt végű alak van: ennek közismert neve „múlt idejű melléknévi igenév”. Azért igenév és nem ige, mert nem magát a cselekvést fejezi ki (hiszen az úgy volna, hogy tegnap a föld fagyott), hanem egy állapotot, a föld fagyott voltát. Másfelől azért melléknévi, mert jelzőként viselkedik, tehát úgy, mint a melléknév (fagyott föld = kemény föld, töltött káposzta = ízletes káposzta). A magyarban ez az igenév a -tt végződés miatt általában ugyanúgy néz ki, mint a rendes múlt idejű igealak, a fagyott föld-ben a fagy ugyanúgy -tt végű, mint a tegnap fagyott-ban, és a töltött káposzta ugyanazt a -tt végű alakot tartalmazza, mint a Tibi töltött a poharamba. Mellesleg a -tt végződés néha -t formára egyszerűsödik (pl. párolt káposzta), de ennek hangtani okai vannak, érvelésünk szempontjából mellékes.

A fagyott föld, töltött káposzta tehát múlt idejű melléknévi igenevet tartalmaz. A „múlt idejű” elnevezés nem túl szerencsés, mert a föld lehet akár a jelen pillanatban is fagyott, sőt a jövőben is (El ne csússz majd télen a fagyott földön!) és a káposzta a maga töltöttségében, jelen idejűen gőzölög a tálban. A szakmában egyébként nem múlt idejűnek, hanem „előidejű” vagy „befejezett” igenévnek nevezzük, mondván, hogy ilyenkor a -tt végződés nem a múlt időt jelzi, hanem azt, hogy a változás/cselekvés már megtörtént, befejeződött, s most az eredménye látszik: a föld meg van fagyva, a káposzta meg van töltve.

Hohó, csakhogy itt valami csalás van: a fagyásnak más a viszonya a földhöz, mint a töltésnek a káposztához! Nézzük meg közelebbről, ki mit csinál kivel, azaz elemezzük a résztvevők mondattani szerepét is, ne csak a szóalakokat. A fagyott föld abból van átalakítva, hogy a föld (meg)fagy; de a töltött káposzta nem abból jön, hogy a káposzta (meg)tölt, hanem abból, hogy valaki (meg)tölti a káposztát. Vagyis a fagy-nak az alanya a föld, míg a tölt-nek a káposzta egyáltalán nem az alanya, hanem a tárgya. Más-más mondatszerkezet van tehát belesűrítve a fagyott föld-be (ahol a jelzett szó, a föld alanyi szerepű, ő fagy), és egészen más a töltött káposztá-ba (ahol a jelzett szó, a káposzta tárgyi szerepű, őt töltik).

Számos nyelvben, így a klasszikus magyarban is, kettősség mutatkozik az ilyen igenevek használatában. Ha az ige tárgyatlan (fagy, él, érkezik), akkor a jelzett szó szükségképpen a cselekvés végzője, alanya (hiszen tárgy nincs): tehát a fagyott föld mögött az van, hogy a föld fagy; az itt élt emberek mögött az, hogy az emberek élnek; a frissen érkezett áru azt jelenti, hogy az áru érkezik. Idáig semmi különös. Ha azonban az ige tárgyas (tölt, megöl, támogat), akkor az egész átcsap az ellenkezőjébe: az igenév a tárgyra és nem az alanyra vonatkozik, vagyis passzív értelmű lesz, tehát a töltött káposzta mögött az van, hogy töltik vagy töltötték a káposztát, a megölt kémek azt jelenti, hogy megölik/megölték a kémeket, a támogatott művész esetében valakik támogatják őt, nem ő támogat. Ez érdekes, mert nem következik semmiből, valójában rendszertani rendhagyóság, logikai bakugrás. Foglaljuk össze: a klasszikus magyarban a múlt idejű (= befejezett) melléknévi igenév tárgyatlan igével aktív értelmű, az alanyra utal (fagyott föld, élt emberek, érkezett áru), de tárgyas igével passzív, mert a tárgyra utal (töltött káposzta, megölt kémek, támogatott művész).

Van azért kivétel a klasszikus magyarban, de nagyon kevés. Ilyen az olvasott ember (pedig az ember olvas, nem az embert olvassák, vö. a szabályos gyakran olvasott könyv kifejezéssel), tapasztalt szakmunkás. Ezek — legalábbis látszólag — tárgyas igék, melyek igenévként mégis az alannyal állnak. Lehet azonban, hogy az olvas, tapasztal itt nem értődik tárgyasnak, azaz nem valamit olvas, hanem csak úgy össze-vissza, nem valamit tapasztal, hanem úgy általában tapasztalgat. Ezen a címen érthető lesz a sokat látott öregember, világot járt vadász.

Az utóbbi évtizedben azonban ez a rendszer kezd megváltozni: a -tt végű igenév kezd valóban múlt idejű lenni. Először egyszerűbb példákat idézek, melyeket a sajtóból, rádióból gyűjtöttem — inkább innen, mint az élőbeszédből, mert ez a fajta szerkesztés kissé nehézkes, az oldottabb beszédben nem használnánk amúgy se: az eddig kormányzott koalíció; a később Berlinben működött tudós; a Budapestről indult sebesvonat; négy, korábban Japánhoz tartozott sziget. A klasszikus nyelvtan szerint itt inkább -ó/-ő végű igenév kellene: kormányzó, működő, induló, tartozó — ám már úgy érezzük, ezek túlzottan jelen idejűek, a leírt esemény viszont a múltban történt, s ezt a -tt jobban kifejezi.

Még különösebb — s a klasszikus nyelvtan szabályaival ütközik —, hogy a -tt igenevet használjuk tárgyas igével, tárgy jelenlétében; azaz ma már aktív értelme is tud lenni, csak múlt idejű legyen. Egy friss példa: megfertőződtek a Litvinyenkót megölt polónium-210 izotóppal; ugyebár az akadémiai szabályok szerint ez azt jelentené, hogy megölték a polóniumot, hiszen a tárgyas megöl ige igeneve arra szóra vonatkozna, aki/ami elszenvedi a dolgot. De úgy érzi a mai beszélő, hogy mivel oda van téve a tényleges tárgy is (Litvinyenkót), félreértés nem lehetséges. Ilyen még a tortát evett gyerekek (pedig nem a gyerekek váltak a megevés áldozataivá); a vele nyolc esztendeje szerződést kötött ügyfél (pedig nem az ügyfelet kötötték); egy sokakat támogatott mecénás (pedig nem őt támogatták); megduplázták a nyolc évet kapott bűnöző fejére kitüzött vérdíjat (vö. ajándékba kapott bűnöző).

Évekkel ezelőtt volt Erzsébet angol anyakirálynő, a jelenlegi Erzsébet anyjának 103. születésnapja, s röviddel utána az idős matróna meghalt. Így fogalmaztak a híradásban: a születésnapját nemrég még kicsattanó egészségben töltött Erzsébet — a beszélő úgy érezte, halottról már nem mondhatja, hogy „születésnapját töltő”, hiszen aki elment, az már nem tölt semmit. Természetesen nem passzív volt a szándék (mintha őt töltenék), hanem a magyar igenévrendszer állt át aktív/passzív alapúról jelen/múlt alapúra, tudományosan fogalmazva akcionálisról temporálisra. Vagyis a „múlt idejű melléknévi igenév” tényleg múlt idejűvé kezd válni!