| |
| egyebek:a_liliom_szebb_mint_a_hagyma [2022-04-28] – created Péter Szigetvári | egyebek:a_liliom_szebb_mint_a_hagyma [2022-04-28] (current) – external edit 127.0.0.1 |
|---|
| Hasonló illemszabály-nyaláb szabályozza a nyelvtani változatok használatát is: melyik az „illedelmes” vagy „jól fésült”, melyik nem az. Magyarul van-e vajon ez a mondat: //Maga aztat nem tudhassa, hogy én mire volnák képes.//? Igen, ez egy természetes, jól formált magyar mondat a maga szabályai szerint, milliók beszélnek így. Lehet ezt bárhol, bármikor mondani vagy írni? Kommunikációs értelemben igen, hiszen jelentése egyértelmű és világos. Társadalmi konvenció szerint viszont nem, mert ha például banktisztviselőnek jelentkezünk, akkor jobb, ha nem így beszélünk, ott ugyanis a művelt normát várják el tőlünk, aminek a fenti mondat nem felel meg. Ahol nem a művelt normát várják el, például egy egyszerű család otthonában, ahol mindenki így beszél, ott a fiú az apjának nyugodtan mondhatja (és mondja is). | Hasonló illemszabály-nyaláb szabályozza a nyelvtani változatok használatát is: melyik az „illedelmes” vagy „jól fésült”, melyik nem az. Magyarul van-e vajon ez a mondat: //Maga aztat nem tudhassa, hogy én mire volnák képes.//? Igen, ez egy természetes, jól formált magyar mondat a maga szabályai szerint, milliók beszélnek így. Lehet ezt bárhol, bármikor mondani vagy írni? Kommunikációs értelemben igen, hiszen jelentése egyértelmű és világos. Társadalmi konvenció szerint viszont nem, mert ha például banktisztviselőnek jelentkezünk, akkor jobb, ha nem így beszélünk, ott ugyanis a művelt normát várják el tőlünk, aminek a fenti mondat nem felel meg. Ahol nem a művelt normát várják el, például egy egyszerű család otthonában, ahol mindenki így beszél, ott a fiú az apjának nyugodtan mondhatja (és mondja is). |
| |
| A tanítónak nem szabad azt közvetítenie, hogy a fenti //Maga aztat…// | A tanítónak nem szabad azt közvetítenie, hogy a fenti //Maga aztat…// mondat helytelen vagy pláne magyartalan volna, mert ez nem igaz. Ez egy nyelvváltozat, amelynek megvannak a maga pontos szabályai. A suksükölés és a nákolás egy-egy jól leírt és a nyelvészek által számon tartott szabály, csak éppen e szabályok működése más, mint a művelt köznyelvben követett szabályoké, ahol ez a mondat így hangzana: //Maga azt nem tudhatja, hogy én mire volnék képes,// tehát suksükölés helyett „tjuktjükölés”, nákolás helyett „nékelés”. Meg kell-e mondani a gyerekeknek, hogy ez utóbbi mondat a művelten hangzó, míg az előbbi a házias, bizalmas, népies? Igen, de azt nem szabad mondani, hogy a //tudhatja// meg a //volnék// „szebb”, mint a //tudhassa// meg a //volnák,// mert ez egyrészt nem igaz (a liliom szebb, mint a hagyma?), másrészt ugyanolyan pedagógiai hiba, mint amikor régebben a balkezeseket arra kívánták rászorítani, hogy „a szép kezükkel” csináljanak mindent, azt sugallva, hogy a jobb kezünk szebb, mint a bal kezünk. (Ami nem csak hogy alaptalan, de — mint ma már tudjuk — sokféle pszichológiai zavarhoz vezetett, sajnos teljesen fölöslegesen.) |
| mondat helytelen vagy pláne magyartalan volna, mert ez nem igaz. Ez egy | |
| nyelvváltozat, amelynek megvannak a maga pontos szabályai. A suksükölés | |
| és a nákolás egy-egy jól leírt és a nyelvészek által számon tartott | |
| szabály, csak éppen e szabályok működése más, mint a művelt köznyelvben | |
| követett szabályoké, ahol ez a mondat így hangzana: //Maga azt nem | |
| tudhatja, hogy én mire volnék képes,// tehát suksükölés helyett | |
| „tjuktjükölés”, nákolás helyett „nékelés”. Meg kell-e mondani a | |
| gyerekeknek, hogy ez utóbbi mondat a művelten hangzó, míg az előbbi a | |
| házias, bizalmas, népies? Igen, de azt nem szabad mondani, hogy a | |
| //tudhatja// meg a //volnék// „szebb”, mint a //tudhassa// meg a //volnák,// | |
| mert ez egyrészt nem igaz (a liliom szebb, mint a hagyma?), másrészt | |
| ugyanolyan pedagógiai hiba, mint amikor régebben a balkezeseket arra | |
| kívánták rászorítani, hogy „a szép kezükkel” csináljanak mindent, azt | |
| sugallva, hogy a jobb kezünk szebb, mint a bal kezünk. (Ami nem csak | |
| hogy alaptalan, de — mint ma már tudjuk — sokféle pszichológiai | |
| zavarhoz vezetett, sajnos teljesen fölöslegesen.) | |
| |
| Ajánlom, hogy a gyerekekkel szedjük össze az általuk hallott | Ajánlom, hogy a gyerekekkel szedjük össze az általuk hallott nyelvváltozatokat, ugyanúgy, ahogy a természetbe kivisszük őket és mindenféle növényt — virágot, gyomot, zöldséget — összegyűjtünk és megfigyelünk. Tárjuk eléjük a fenti //Maga aztat…// mondatot és kérdezzük meg, kinek a szájából, hol hallható? Tudnak a gyerekek még hasonló különbséget? Ki melyiket mondja, milyen foglalkozáshoz vagy szituációhoz társítjuk egyiket és másikat. Hasonló példák bőven vannak a nyelvhasználat kettősségére, lásd //ehhez — ehhöz; sokat eszem — sokat eszek; jön Sanyi bácsi — jön a Sanyi bácsi; kórházban van — kórházba van;// stb. stb. Hasonlóképp a kiejtési változatokat is, bár azokat itt csak szögletes zárójelben tudom érzékeltetni, például //hűtő// — [hüttő]; //állat// — [álat]; //miért nincs// — [mé nincs]; //vízért megyek// — [vízé megyek] stb. Az iménti felsorolásban a másodikként adott változatokat a nyelvészet vulgarizmusnak, azaz köznépi vagy közönséges változatnak nevezi. Szokták „pongyolaságnak” is nevezni, de ez félrevezető, mert a vulgáris beszélő egyáltalán nem biztos, hogy pongyola, hiszen lehet, hogy neki csak ez az egy „nyelvi ruhája” van. Pongyolaságról talán akkor lehet beszélni, ha valaki választja az adott szituációban a pongyola alakot. A vulgáris beszélő lehet összeszedett, fegyelmezett és megfontolt, csak neki éppen ilyen a nyelvváltozata. Hiszen a fiú lelkiállapota, aki az apja szemébe vágja, hogy //Maga aztat…// (lásd fent), egyáltalán nem nevezhető pongyolának. |
| nyelvváltozatokat, ugyanúgy, ahogy a természetbe kivisszük őket és | |
| mindenféle növényt — virágot, gyomot, zöldséget — összegyűjtünk és | |
| megfigyelünk. Tárjuk eléjük a fenti //Maga aztat…// mondatot és | |
| kérdezzük meg, kinek a szájából, hol hallható? Tudnak a gyerekek még | |
| hasonló különbséget? Ki melyiket mondja, milyen foglalkozáshoz vagy | |
| szituációhoz társítjuk egyiket és másikat. Hasonló példák bőven vannak a | |
| nyelvhasználat kettősségére, lásd //ehhez — ehhöz; sokat eszem — sokat | |
| eszek; jön Sanyi bácsi — jön a Sanyi bácsi; kórházban van — kórházba | |
| van;// stb. stb. Hasonlóképp a kiejtési változatokat is, bár azokat itt | |
| csak szögletes zárójelben tudom érzékeltetni, például //hűtő — | |
| \[hüttő\]; állat — \[álat\]; miért nincs — \[mé nincs\]; vízért megyek | |
| -- \[vízé megyek\]// stb. Az iménti felsorolásban a másodikként adott | |
| változatokat a nyelvészet vulgarizmusnak, azaz köznépi vagy közönséges | |
| változatnak nevezi. Szokták „pongyolaságnak” is nevezni, de ez | |
| félrevezető, mert a vulgáris beszélő egyáltalán nem biztos, hogy | |
| pongyola, hiszen lehet, hogy neki csak ez az egy „nyelvi ruhája” van. | |
| Pongyolaságról talán akkor lehet beszélni, ha valaki választja az adott | |
| szituációban a pongyola alakot. A vulgáris beszélő lehet összeszedett, | |
| fegyelmezett és megfontolt, csak neki éppen ilyen a nyelvváltozata. | |
| Hiszen a fiú lelkiállapota, aki az apja szemébe vágja, hogy //Maga | |
| aztat…// (lásd fent), egyáltalán nem nevezhető pongyolának. | |
| |
| ==== A világ osztályozása | ==== A világ osztályozása |
| |
| A nyelvek osztályozzák a világ dolgait, mintegy „katalogizálják” a | A nyelvek osztályozzák a világ dolgait, mintegy „katalogizálják” a tárgyakat, színeket, érzéseket, cselekvéseket stb. (Minden nyelv másképp, de most csak a magyarról beszélek — bár a határon túl, kisebbségi területeken nyilván érdemes a többségi nyelvvel párhuzamba állítani ezeket.) Ezt fontos tanítani, hasznos együtt kitalálni, mi a különbség a //megbánt — megsért — megharagít// szavak értelme között, vagy a //dolgozik — dolgozhat — dolgozhatna// nyelvtani alakok értelme, használata között. (A nyelvtani terminológiát javaslom a minimumra korlátozni vagy elhallgatni a gyerekek elől.) Nyilvánvaló, hogy e nyelvi finomságok, különbségtételek feltárása segíti, cizellálja a gondolkodást. |
| tárgyakat, színeket, érzéseket, cselekvéseket stb. (Minden nyelv | |
| másképp, de most csak a magyarról beszélek — bár a határon túl, | |
| kisebbségi területeken nyilván érdemes a többségi nyelvvel párhuzamba | |
| állítani ezeket.) Ezt fontos tanítani, hasznos együtt kitalálni, mi a | |
| különbség a //megbánt — megsért — megharagít// szavak értelme között, | |
| vagy a //dolgozik — dolgozhat — dolgozhatna// nyelvtani alakok értelme, | |
| használata között. (A nyelvtani terminológiát javaslom a minimumra | |
| korlátozni vagy elhallgatni a gyerekek elől.) Nyilvánvaló, hogy e nyelvi | |
| finomságok, különbségtételek feltárása segíti, cizellálja a | |
| gondolkodást. | |
| |
| Fordítva azonban nem így van. Könnyű beleesni abba a tévedésbe, hogy ha | Fordítva azonban nem így van. Könnyű beleesni abba a tévedésbe, hogy ha valaki olyan nyelvi alakot használ, amely elmos vagy felszámol valamely különbségtételt, az „szegényíti a nyelvet” és — még nagyobb tévedés — „szegényíti a gondolkodást”. A nyelvészet nem tud „szegény” és „gazdag” nyelvekről, nem tudja értelmezni a „szegényedés/gazdagodás” fogalompárt. A nyelv és a gondolkodás kapcsolata korántsem ilyen egyszerű. A románban például van hím- és nőnem, a magyarban nincsen. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy a magyar gyerekeknek nehezebb megérteni, hogy vannak fiúk és lányok, nénik és bácsik, hogy az ő gondolkodásukban e különbségtétel kevésbé éles? |
| valaki olyan nyelvi alakot használ, amely elmos vagy felszámol valamely | |
| különbségtételt, az „szegényíti a nyelvet” és — még nagyobb tévedés — | |
| „szegényíti a gondolkodást”. A nyelvészet nem tud „szegény” és „gazdag” | |
| nyelvekről, nem tudja értelmezni a „szegényedés/gazdagodás” fogalompárt. | |
| A nyelv és a gondolkodás kapcsolata korántsem ilyen egyszerű. A románban | |
| például van hím- és nőnem, a magyarban nincsen. Ugye nem gondoljuk | |
| komolyan, hogy a magyar gyerekeknek nehezebb megérteni, hogy vannak fiúk | |
| és lányok, nénik és bácsik, hogy az ő gondolkodásukban e különbségtétel | |
| kevésbé éles? | |
| |
| Nézzünk egy reálisabb példát. A magyar közbeszédben a //-ban/-ben// rag | Nézzünk egy reálisabb példát. A magyar közbeszédben a //-ban/-ben// rag végéről már jó két-háromszáz éve elhagyható az //-n// hang, tehát //Sopronba vagyok// és nem //Sopronban vagyok.// A helyesírás erről nem vesz tudomást, tehát meg kell tanítani az //-n// betű kitételét a megfelelő esetekben. Ám sokan úgy vélik: ez nemcsak helyesírási kérdés, hanem szegényíti a gondolkodást, hiszen így elmosódik a különbség //Sopronba (megyek)// és //Sopronba (vagyok)// között, azaz a gyerek gondolkodása csorbul, összekeveri a hová? és a hol? fogalmát, ami — e téves nézet szerint — olyan szegényedés, mint ha mondjuk a cseresznyét és a meggyet nem tudnák többé megkülönböztetni. Csakhogy ez nem így van, mert ugyanaz a gyerek hibátlanul meg tudja különböztetni a //Szolnokra (megyek)// és //Szolnokon (vagyok)// alakokat, ezeket nem keveri senki, vagyis a beszélők fejében igenis elkülönül a két kategória, a hová? és a hol?. A //-ban/-ben// > //-ba/-be// változásnál tehát csak az //-n// hang esik le, nem a két kategória mosódik egybe. |
| végéről már jó két-háromszáz éve elhagyható az //-n// hang, tehát | |
| //Sopronba vagyok// és nem //Sopronban vagyok.// A helyesírás erről nem vesz | |
| tudomást, tehát meg kell tanítani az //-n// betű kitételét a megfelelő | |
| esetekben. Ám sokan úgy vélik: ez nemcsak helyesírási kérdés, hanem | |
| szegényíti a gondolkodást, hiszen így elmosódik a különbség //Sopronba | |
| (megyek)// és //Sopronba (vagyok)// között, azaz a gyerek gondolkodása | |
| csorbul, összekeveri a hová? és a hol? fogalmát, ami — e téves nézet | |
| szerint — olyan szegényedés, mint ha mondjuk a cseresznyét és a meggyet | |
| nem tudnák többé megkülönböztetni. Csakhogy ez nem így van, mert ugyanaz | |
| a gyerek hibátlanul meg tudja különböztetni a //Szolnokra (megyek)// és | |
| //Szolnokon (vagyok)// alakokat, ezeket nem keveri senki, vagyis a | |
| beszélők fejében igenis elkülönül a két kategória, a hová? és a hol?. A | |
| //-ban/-ben// \> //-ba/-be// változásnál tehát csak az //-n// hang esik le, | |
| nem a két kategória mosódik egybe. | |
| |
| Az ellenkezőjére is van példa, amikor a kevésbé művelt beszélő | Az ellenkezőjére is van példa, amikor a kevésbé művelt beszélő (szakszóval „szubsztandard” nyelvhasználó) vezet be olyan különbségtételt, amit a művelt köznyelv nem használ. Ezeket a fentiek szerint üdvözölni kellene, csakhogy itt meg a konzervativizmus állja útját a dicséretnek. Ha azt mondja a gyerek: //Láttuk, hogy egy kisbusz fel van borulva,// nehéz szívvel javítanám ki arra, hogy //Láttuk, hogy egy kisbusz felborult,// ugyanis a kettő mást jelent — és mi ugyebár azon igyekszünk, hogy finom nyelvi eszközökkel a világ finom különbségeit megragadjuk? Az első leír egy állapotot, a második egy történést, amelynek tanúi vagyunk. Lássuk be, a //fel van borulva// alak gazdagítja a nyelvet — persze valamikor meg kell mondani, hogy nem igazán elegáns, de mi a fontosabb: az elegancia vagy a gondolati finomság? Még egy szép példát hallottam nemrég: //Amikor megkaptuk az értesítést, apukám el volt utazva.// — Ezt nem lehet arra kijavítani, hogy //…apukám elutazott,// hiszen az azt jelentené, hogy az értesítés megjöttekor fogta magát és elutazott. Javaslom, hogy ilyen különbségeket együtt fedezzünk föl a gyerekekkel. |
| (szakszóval „szubsztandard” nyelvhasználó) vezet be olyan | |
| különbségtételt, amit a művelt köznyelv nem használ. Ezeket a fentiek | |
| szerint üdvözölni kellene, csakhogy itt meg a konzervativizmus állja | |
| útját a dicséretnek. Ha azt mondja a gyerek: //Láttuk, hogy egy kisbusz | |
| fel van borulva,// nehéz szívvel javítanám ki arra, hogy //Láttuk, hogy | |
| egy kisbusz felborult,// ugyanis a kettő mást jelent — és mi ugyebár | |
| azon igyekszünk, hogy finom nyelvi eszközökkel a világ finom | |
| különbségeit megragadjuk? Az első leír egy állapotot, a második egy | |
| történést, amelynek tanúi vagyunk. Lássuk be, a //fel van borulva// alak | |
| gazdagítja a nyelvet — persze valamikor meg kell mondani, hogy nem | |
| igazán elegáns, de mi a fontosabb: az elegancia vagy a gondolati | |
| finomság? Még egy szép példát hallottam nemrég: //Amikor megkaptuk az | |
| értesítést, apukám el volt utazva.// — Ezt nem lehet arra kijavítani, | |
| hogy //…apukám elutazott,// hiszen az azt jelentené, hogy az értesítés | |
| megjöttekor fogta magát és elutazott. Javaslom, hogy ilyen különbségeket | |
| együtt fedezzünk föl a gyerekekkel. | |
| |
| A legvisszásabb az ikes igék esete. Ugyebár a magyar nyelv egyik egyedi | A legvisszásabb az ikes igék esete. Ugyebár a magyar nyelv egyik egyedi vonása, mely sok más nyelvtől megkülönbözteti, az általános/határozott (= alanyi/tárgyas) igeragozás megléte. A //hallok valamit — hallom azt, keverek valamit — keverem azt// különbségtétel alapvető a magyarban, mindenki használja, nincs is ezzel gond. Ám az ikes igék egy csoportja a művelt használatban összemossa ezt a különbségtételt az E/1-ben, és mindkét ragozásban //-m// ragot használ: //eszem valamit — eszem azt, alszom egy jót — átalszom a reggelt.// A kevésbé művelt beszélő, és gyakran a gyermek, ezt inkább így mondja: //eszek valamit, alszok egy jót// — azaz kiterjeszti ezen igékre is a nyelv általános szabályát, hogy más legyen az alanyi és más a tárgyas ragozású alak. Figyelem: azt nem mondja senki, hogy *//eszek azt// vagy *//átalszok a reggelt// (ilyet csak külföldi mond), a beszélők tehát fenntartják a különbségtételt: az előbb kifejtettük, hogy sokak szerint az ilyesmi üdvös, mert a gondolkodást finomítja; aki tehát azt mondja: //eszek valamit, alszok egy jót,// annak — ha e nézetet komolyan vesszük — a fejében tisztábban van meg a kétféle ragozás ideája. Meg kell mondani előbb-utóbb a gyerekeknek, hogy ezen igék esetében éppen a szabálytalanság a művelt, konzervatív használat (tehát E/1 alanyi ragozásban a //-k// helyett a tárgyas //-m//), de hogy mennyire kell ezt tőlük aktívan megkívánni, az nyilván helytől, társadalmi háttértől, országhatártól függ. Ez már módszertani, didaktikai kérdés is, amit rá kell hogy bízzak a tisztelt tanítókra. |
| vonása, mely sok más nyelvtől megkülönbözteti, az általános/határozott | |
| (= alanyi/tárgyas) igeragozás megléte. A //hallok valamit — hallom azt, | |
| keverek valamit — keverem azt// különbségtétel alapvető a magyarban, | |
| mindenki használja, nincs is ezzel gond. Ám az ikes igék egy csoportja a | |
| művelt használatban összemossa ezt a különbségtételt az E/1-ben, és | |
| mindkét ragozásban //-m// ragot használ: //eszem valamit — eszem azt, | |
| alszom egy jót — átalszom a reggelt.// A kevésbé művelt beszélő, és | |
| gyakran a gyermek, ezt inkább így mondja: //eszek valamit, alszok egy | |
| jót// — azaz kiterjeszti ezen igékre is a nyelv általános szabályát, | |
| hogy más legyen az alanyi és más a tárgyas ragozású alak. Figyelem: azt | |
| nem mondja senki, hogy //\//eszek azt// vagy //\//átalszok a reggelt// (ilyet | |
| csak külföldi mond), a beszélők tehát fenntartják a különbségtételt: az | |
| előbb kifejtettük, hogy sokak szerint az ilyesmi üdvös, mert a | |
| gondolkodást finomítja; aki tehát azt mondja: //eszek valamit, alszok egy | |
| jót,// annak — ha e nézetet komolyan vesszük — a fejében tisztábban van | |
| meg a kétféle ragozás ideája. Meg kell mondani előbb-utóbb a | |
| gyerekeknek, hogy ezen igék esetében éppen a szabálytalanság a művelt, | |
| konzervatív használat (tehát E/1 alanyi ragozásban a //-k// helyett a | |
| tárgyas //-m//), de hogy mennyire kell ezt tőlük aktívan megkívánni, az | |
| nyilván helytől, társadalmi háttértől, országhatártól függ. Ez már | |
| módszertani, didaktikai kérdés is, amit rá kell hogy bízzak a tisztelt | |
| tanítókra. | |
| |
| Az iskolai anyanyelvi nevelésnek van bizonyos standardizáló funkciója — | Az iskolai anyanyelvi nevelésnek van bizonyos standardizáló funkciója — ahogy általában is közvetítünk illemszabályokat, viselkedési normákat. De a lényege ne ez legyen, hanem a nyelv titkainak kifürkészése (mint az erdő titkainak az erdei séta alkalmával). A nyaralásban egy esős napon 8-9 éves rokonaimmal a //-gat/-get// toldalékot „fedeztük föl”, észrevettük, hogy mi az alapjelentése (ismételten vagy felületesen vagy komolytalanul csinál: //ütöget, sétálgat, próbálgat, internetezget//), de bizonyos esetekben már nagyon mást jelent //(mosogat, látogat),// és félórát eltöltöttünk a példák keresésével, és rácsodálkoztunk a //simítgat// és //simogat, borítgat// és //borogat// kettősségére. Talán érdemes az órán is néha ilyen rácsodálkozós „sétákat” tenni a nyelv sűrűjébe. És ne feledjük: minden növény szép, ha természetesen, a maga módján nőtt, csak legföljebb nem való mindenhova. |
| ahogy általában is közvetítünk illemszabályokat, viselkedési normákat. | |
| De a lényege ne ez legyen, hanem a nyelv titkainak kifürkészése (mint az | |
| erdő titkainak az erdei séta alkalmával). A nyaralásban egy esős napon | |
| 8-9 éves rokonaimmal a //-gat/-get// toldalékot „fedeztük föl”, | |
| észrevettük, hogy mi az alapjelentése (ismételten vagy felületesen vagy | |
| komolytalanul csinál: //ütöget, sétálgat, próbálgat, internetezget//), de | |
| bizonyos esetekben már nagyon mást jelent //(mosogat, látogat),// és | |
| félórát eltöltöttünk a példák keresésével, és rácsodálkoztunk a | |
| //simítgat// és //simogat, borítgat// és //borogat// kettősségére. Talán | |
| érdemes az órán is néha ilyen rácsodálkozós „sétákat” tenni a nyelv | |
| sűrűjébe. És ne feledjük: minden növény szép, ha természetesen, a maga | |
| módján nőtt, csak legföljebb nem való mindenhova. | |
| |
