Kedves Ádám!
Szeretem a MaNcs-beli írásaidat, mulatságosak, haladó szelleműek. De ez az utolsó nagyon kilóg a sorból.
Először is zavaros: két különböző kérdésről írsz, és nem teszed világossá, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Másodszor, mindkét kérdést úgy állítod be, mintha a logika és a nyelvészet konfliktusára utalnának, pedig nem.
Az első kérdésben, hogy a több szóval kifejezett mondatrészeknél (nemcsak az alanynál!) az egész több szavas szerkezetet, vagy csak az egyik szavát (a „fejét”) kell-e az illető mondatrésznek tekinteni, a logikának nincs mondanivalója, hiszen az a mondattani szerkezettel nem képes foglalkozni, legfeljebb a jelentésekkel. A két álláspont, amiről írsz, két különböző nyelvészeti leíró hagyomány álláspontja, a logika sohasem képviselte egyiket se, mert ilyen kérdésekkel nem is foglalkozott.
A másik kérdés az, hogy mit is tekintsünk a mondat alanyának: azt a főnévi csoportot, amelyik alanyesetben áll, vagy valamelyik másikat, vagyis hogy formai-alaktani fogalom-e az alany, vagy pedig másmilyen, például mondattani vagy jelentéstani. A dilemma persze nem valóságos, mert mindegy, hogy melyiket minek hívjuk. Tény, hogy az alaktanban is szoktak „alanyesetről” beszélni (a magyarban ragtalan főnévi csoport), a mondattanban is szoktak „alanyról” beszélni (az nekem kevésbé világos, hogy mit értenek rajta), a jelentéstanban pedig szoktak „logikai” vagy „lélektani alanyról” beszélni („topiknak” is hívják): amiről mondani készülünk valamit (függetlenül attól, hogy milyen ragja van, és hogy mi a mondattani szerepe). A logikában viszont nincs olyan fogalom, hogy „alany”, az ókorban és a középkorban, amikor a nyelvvel kapcsolatban ezt a szót használták a logikusok, a nyelvtani alanyra (az alanyesetűre) gondoltak.
A „logikai alany” a neve ellenére nem kevésbé nyelvészeti fogalom, mint az „alaktani alany”, mert a nyelvészetnek igenis része a jelentéstan. Személyesen és személyemben is garantálom: a nyelvészeket igenis érdekli, hogy „a két mondat ugyanazt jelenti-e”. Ha a nyelv arra való, hogy formát és jelentést társítani tudjunk, akkor nem lehet igazad abban, hogy a nyelvészt csak a „hogyan” érdekli, a „mit” pedig nem, mert akkor nem mondhatjuk, hogy a nyelvész ne foglalkozzon a jelentéssel.
Kálmán László
nyelvész
