A kimonó szó, mely egyfajta japán ruhadarabot jelöl, 1910-ben bukkant fel a magyar írásbeliségben. A szó maga japán, de a magyarba természetesen nem onnan, hanem a németből került át. Errefelé a német volt a vezető nyelv, amely egyfelől magába szívta a világ minden részéből a civilizációs kifejezéseket, másfelől közvetítette őket a holdudvarába tartozó nyelveknek (dán, cseh, magyar, horvát, stb.), hiszen e kisebb nyelvek művelt közönsége németül olvasott és beszélt, a német sajtótermékekből és társalgásból emelte át a saját nyelvébe az új szavakat. Ugyanez történt a kinin szóval 1854-ben: ennek végső forrása a perui indián kina ’kéreg’ (a kinint egy fa kérgéből készítik); ugyancsak német közvetítéssel érkezett a kioszk ’árusító bódé, kerti vendéglő’ 1818-ban, jóllehet végső fokon perzsa eredetű: kushk ’pavilon’ az alapja. Német eredetű a szadista is, pedig a kérdéses időtöltést a francia Sade márki találta fel.

Mármost a nyelvészetben az átvett szavak (más néven a jövevény- vagy kölcsönszavak) eredetének megadásakor, tehát az etimológiai vizsgálatkor szigorúan kell eljárni: a legutóbbi láncszemet adjuk meg, azt a nyelvet, ahonnan a szó átjött — függetlenül attól, hogy korábbi élete, vándorlása milyen volt. Az eljárás helyessége könnyen belátható: a magyar (dán, bolgár) etimológia azzal foglalkozzon, hogy a magyarba (dánba, bolgárba) honnan kerültek a szavak. Ha mondjuk a németből, akkor kimondjuk: a szó „német eredetű”. Ez a szakkifejezés nem azt jelenti, hogy a szót feltétlenül a németek szülték, csak azt, hogy a magyarba (dánba, bolgárba) a németből jött át. Hogy a németbe honnan került, azzal foglalkozzék a német etimológia — és így tovább, ameddig a szem visszalát a múltba. A szaktudósnak így ajánlatos eljárnia, különben rövidre zárná a kultúrtörténet köreit, a nyelvek érintkezésének (és nem-érintkezésének) történelmi tényeit.

A magyar rabbi szóról (első felbukkanása magyar szövegben: 1416) ugyanezen okból mondja a nyelvtudomány, hogy latin eredetű. Természetesen tudjuk, hogy végső forrása a héber rabbi ’mesterem, tanítóm’, hiszen a János-evangéliumban (1,38) is így szólítják Jézust a tanítványok: „Rabbi, hol lakol?”, és a héberben a szó máig él. Csakhogy a magyarnak 1416-ban nem volt kapcsolata a héberrel: akkoriban a latin volt a vezető nyelv, mely közvetítette a világ dolgait a magyarnak. (A latinba egyébként a rabbi a császárkorban került a görögből, mely már csakugyan a héberből vette át a hellenista időkben.)

A nyelvtudomány ezek alapján megállapítja, hogy a magyar szókincs jelentős része a németből került át, azaz — a fenti értelemben — német eredetű. A kultúr- és szellemtörténészt, stilisztát, nyelvszociológust viszont mégiscsak érdekli, hogy a használatban lévő szavak tulajdonképpen honnan származnak. (A nyelvészt is érdekli, persze, és az etimológiai szótárak meg is szokták mondani.) A kimonó, kinin, kioszk, szadista szavak kultúrtörténeti értelemben nem nevezhetők germanizmusoknak. Az ilyen átvételek csak azt mutatják, hogy egy időben a német volt a környéken a vezető nyelv, s a magyar ezen keresztül kapcsolódott a világkultúrához, de azt nem, hogy a német gondolkodás, kultúra, értékrend milyen mélyen áthatotta a magyart. Egyébként áthatotta, de azt jobban mutatják a„hétköznapi” német kölcsönszavak: a spájz, kalmár, (ki)rukkol, trampli, és még ennél is jobban a tükörfordítások: beképzelt (eingebildet), felvág ’henceg’ (aufschneiden), felvilágosodás (Aufklärung), tanszék (Lehrstuhl), hiszen ez utóbbiak megalkotásához ismerni, érteni kellett a német nyelvet és gondolkodásmódot.

Ma az angol a közvetítő nyelv, a többi nyelv egyre inkább innen veszi át az új szavakat, és ezt a szaknyelvész regisztrálja is. Ám az„angol eredetű” szavak nagy részét az angol is csak közvetíti, még nagyobb arányban, mint annak idején a német tette. Az angolból való új átvételek elsősorban latin szavak (többnyire a magyaros latinsághoz„hozzáidomítva”): szponzor (nem *szponszor), integráció (nem *intögrésön), szuper, tolerancia, szolárium, videó, mobil, koedukált, mikró (sütő), stb.; néha jönnek idomítatlanul is: kompjúter, imidzs, prodjuszer (én kurucos makacssággal producer-nek mondom); továbbá más nyelvek szülöttei: pláza (spanyol), macsó (spanyol), hamburger (német), kazetta (francia), guru (hindi), karate (japán), kóla (nyugatafrikai).

Az „igazi” (latinnak vagy másnak nem tekinthető) angol szavak, tehát az anglicizmusok száma a rendes magyar nyelvhasználatban jóval csekélyebb. A régebbi sport, interjú, bridzs, koksz, stressz mellett az újabbak: lobbi, trend, punk, hotdog, aftershave (áftersév), boxeralsó, intercity, píár, fájl, marketing, biznisz, oké, baconszalonna (’vékonyan szeletelt császárhús’), fíling, szörföl, szoftver, ufó, dresszing (’salátaöntet’), party (’nyilvános rendezvény egy szűk ízléskör számára’), last minute (’utolsó pillanatban lekötött [turistaút]’), email, piercing (’testékszer’), CD, GDP (dzsídípí), AIDS, cool (kúl), stb. Ezekből pár száz lehet, hiszen nem helyes ide venni a nagyon „szakosított” szókincset (ahogy az olasz bel canto vagy fortissimo se tekinthető magyar szónak, hiába használják a zenészek), például road (ród ’turné műszaki személyzete’), drive (drájv ’késztetés’), shop, pub, sale, cordless (’vezetékes telefon zsinór nélküli kagylója’), mainstream, coleslaw-saláta — ezeket sokan értik, de nem-szakosított helyzetben nem használják, nem mondják, hogy *Egy shop előtt találkoztam Beával vagy *Üljünk be valahova egy pubba.

Az angol hatás egyelőre össze nem mérhető a német vagy latin hatással, és ez nem csak az idő rövidsége miatt van, hanem mert még kevesen tudnak jól angolul. A legjobban ez abból látszik, hogy alig van angol alapú tükörfordítás vagy tükörhasználat: az egész hallgatóságot lefedi (’kiterjed rá’, to cover), fókuszál (’vmire öszspontosít’, to focus), kontaktál (’kapcsolatba lép’ to contact), nem igazán (not really). Külön figyelmükbe ajánlom az egérpad kifejezést (’számítógép egere alá való gumilap’), mely az angol mouse pad ’egéralátét’ részleges fordítása, az angol pad szó magyarra való átértelmezésével. Ilyen megható hülyeséget a német dominancia évszázadai alatt nem lehetett volna csinálni, mert az emberek tényleg tudtak németül.