Kenyeres János köszönti az Intézeti Tanács tagjait. A tagok egyhangúlag elfogadják a napirendet.
Kenyeres János a következő javaslatot terjeszti elő:
Az órarendek összeállítása során az intézeti tanszékek feladata biztosítani a tanszéki oktatók mindenkori előírásoknak megfelelő kötelező óraterhelését, a tanításra fordított időt (ennek mértékét jelenleg az ELTE SZMSZ III. kötet,Foglalkoztatási követelményrendszer 72. § (2) bekezdése határozza meg).
A tanszéki oktatók a tanításra fordított idő előírt mértékéig más intézeti vagy kari tanszékek kurzusait is elláthatják, amennyiben ehhez rendelkeznek megfelelő szakmai felkészültséggel, és a saját tanszékük által meghirdetett kurzusok ellátását ez nem veszélyezteti. Az órarendek összeállítása során az intézeti tanszékek az oktatói kapacitáshiányt vagy oktatói kapacitásfelesleget jelzik egymásnak.
A tanításra fordított idő előírt mértékén felül az intézeti tanszékek saját illetékességben csak az érintett oktatók kifejezett írásbeli kérelme vagy önként vállalt írásbeli beleegyezése alapján biztosíthatnak kurzusokat az oktatóknak.
A kurzusok ellátását veszélyeztető oktatói kapacitáshiány esetén külső óraadók alkalmazását vagy új státuszok létesítését kell kezdeményezni a kari vezetésnél.
A tanításra fordított idő megemelése vagy csökkentése a kari vezető hatáskörébe tartozik (2011. évi CCIV. törvény 26. § (2) bekezdés; ELTE SZMSZ III. kötet, Foglalkoztatási követelményrendszer 72. § (3) bekezdés).
Indoklásként Kenyeres János elmondja, hogy az elmúlt hosszú évek során az Intézet három tanszékén a kollégák jellemzően legalább két órával több időt fordítottak oktatásra, mint amennyit a kötelező óraterhelésük előír. Ez a helyzet tarthatatlan, egyes tanszékeken soha senki nem mehet el alkotói szabadságra és órakedvezményben sem részesülhet, mert nincs mód a helyettesítésére. A felsőoktatási törvény és az ELTE SZMSZ úgy rendelkezik, hogy a tanításra fordított idő megemelése vagy csökkentése nem a tanszékek vagy az intézetek hatásköre, hanem a kari vezetőé. A tanításra fordított időbe a kari szabályok alapján legfeljebb két óra konzultáció számítható be, de mivel a fogadóóra is konzultáció, a fogadóóra, mely kötelező, önmagában is beleszámít az óraterhelésbe. Öveges Enikő felveti, hogy a DEAL esetében a fenti javaslat minimum további két teljes státusz létrehozását teszi szükségessé. Károly Krisztina hozzáteszi, hogy az óralátogatás is beleszámít a tanításra fordított időbe. Felmerül, hogy a kötelező óraszámok valójában minimális kötelező óraszámok, de Szigetvári Péter rámutat, hogy az oktatók fizetése is a törvényben meghatározott minimális fizetés. Kenyeres János kiemeli annak fontosságát, hogy a tanszékek között ne legyenek különbségek a munkaterhelésben, és minden tanszék egyforma feltételekkel, szabályszerűen működjön. Öveges Enikő is hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy az öt tanszék egyforma bánásmódban részesüljön. Benczik Vera támogatja az intézetigazgató javaslatát és kifejti, hogy nem helyes, ha bármelyik tanszék oktatói amiatt neheztelnek más tanszékek oktatóira, mert ők „csak” annyi munkaórában tanítanak, amennyit a jogszabályok előírnak. Károly Krisztina javasolja, hogy elsősorban státuszt kellene kérni a tanszékeknek, nem óraadók alkalmazását, mivel ez biztosítaná a megfelelő szakemberek alkalmazását és a státusszal rendelkező oktatókat az oktatáson kívül más munkákba is be lehet vonni. Kenyeres János felveti, hogy az egy- vagy többéves megbízási szerződések is megoldást jelenthetnek erre a problémára, miközben az óraadói megbízási szerződések a Kar számára anyagi szempontból valószínűleg előnyösebb konstrukciók. Károly Krisztina kifejti, hogy a két-három éves óraadói szerződések előnyösebbek lennének, mint az egyéves szerződések. Kálmán Csaba felveti, hogy kapacitáshiány esetén a státusszal rendelkező oktatók is vállalhassanak többletórákat extra díjazásért.
Kenyeres János a témában beterjesztett javaslatát szavazásra bocsátja. Az IT szavaz. A javaslatot az IT egyhangúlag elfogadja.
Mivel a kari oktatói értékelés jelenlegi szempontrendszere jórészt csak a tudományos feladatok ellátását veszi figyelembe, Kenyeres János tervezetet készített, amelyet véleményeztetni szeretne a tanszékvezetőkkel és oktatói képviselőkkel, mielőtt megvitatja az IT. Ennek lényege, hogy a kari oktotói értékelés az oktatók jogszabályban rögzített munkaidőbeosztásának megfelelő arányban és súllyal a tudományos tevékenység mellett az oktatási tevékenység, valamint az egyetemi közélettel kapcsolatos feladatok ellátását is vegye figyelembe. Illés Éva megjegyzi, hogy korábban már leadtunk az oktatói munka értékelésére összeállított javaslatot, azonban ez a munka kari szinten leállt, így a problémát újra fel kell vetni.
Tartsayné Németh Nóra szeretné, ha szélesebb körben ismert lenne, hogy mennyi minden történik az Intézetben, milyen lehetőségek, milyen tankörök, milyen kutatócsoportok léteznek a diákok számára. Ezért arra kéri a tanszékvezetőket, hogy gyűjtsék össze ezeket a tanszékükön és küldjék el neki 2019. október 31-ig.
Kenyeres János felhívja a figyelmet a közelgő jelölőgyűlésre és szavazásra, kéri, hogy ezeken minél több kolléga vegyen részt és javasolja, hogy a kari tanácsi szavazás érvényességének biztosítása érdekében a tanszékek egyeztessenek egymással: ha nagyon sok a jelölt, előfordulhat, hogy senki nem kapja meg a szükséges 50% +1 szavazatot. Felhívja a figyelmet arra, hogy az IT-be és a Kari Tanácsba póttagokra is szükség van. A jelölés és szavazás időpontja: 2019. október 10., 11.30, illetve 12:30-16.00.
Budapest, 2019. október 8.
Jegyzőkönyvvezető: Dr. Kálmán Csaba, ellenjegyezte: Dr. Illés Éva, intézetigazgató-helyettes és Dr. Kenyeres János, intézetigazgató.