2022. szeptember 15-én, 74 éves korában meghalt Frank Tibor Humboldt-díjas történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a londoni Royal Historical Society levelező tagja.
*
Előbb röviden a családi háttérről. Történelmi magyar zsidó családból származott. Felmenői közt találjuk Wahrmann Mórt, aki a Kiegyezés után Magyarország első zsidó országgyűlési képviselője volt, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének pesti képviselőházi indítványozója. A 2000-es évek elején Frank Tibor kezdeményezésére az Új-Lipótvárosban egy kisebb közt neveztek el Wahrmannról (miután a korábban a nevét viselő Victor Hugo utcát nem lehetett visszanevezni W. M. utcának); ugyanekkor az MTA Wahrmann Mór díjat alapított, 2009-ben pedig Frank Tibor szerkesztésében megjelent Wahrmann Mór iratainak gyűjteménye Honszeretet és felekezeti hűség címen, utalva a 19. századi politikus alapállására, tevékenységeit fókuszba szedő kettős elhivatottságára. Mint Wahrmann írta, „Az nem igaz hazafi, ki felekezetéhez nem ragaszkodik, az nem jó polgár, ki felekezetét elhanyagolja. Lángoló honszeretetünk kell, hogy karöltve járjon a felekezetünk iránti törhetetlen hűséggel, odaadással.”
Frank Tibor dédanyja, Adlerné Goldstein Vilma híres kamarazongora-művész volt, a Hubay-Popper vonósnégyes állandó kisérője, társ-előadója. Tibor szeretettel őrizte a nagyhírű dédanyától fennmaradt tárgyakat, a képmását éppúgy, mint Steinway koncertzongoráját. Az ötvenes években Tibor nagyanyja kénytelen volt megválni ettől a zongorától – ám a történész dédunoka ötven évvel később felkutatta a nagyszerű hangszert, súlyos összegekért rendbe hozatta, s most ott áll a család nappalijában. Tibor a dédanya iratait is összegyűjtötte, sorba rakva őket ugyanabban a rolós szekrényben, amely eredeti tárhelyük is volt. Itt sorakoznak a Hubay-Popper koncertek kottái, valamint az előadásokat hirdető plakátok is – köztük például annak az 1890-es évekbeli előadásnak a plakátja, amely nemcsak a kvartett tagjainak és a zongoristának a nevét tünteti fel, hanem a szintén fellépő zeneszerzőét is (aki több művét velük mutatta be), mégpedig a következő formában: „Dr. Brahms János”. Adlerné Goldstein Vilma egyébként nemcsak művészetéért volt ismert városszerte, hanem arról a pompás szalonról is, amelyet hosszú éveken át vitt, s amelyről Frank Tibor részletesen ír Szalonvilág című könyvében.
Harmadikként olyan felmenőjét említem, akit már személyesen ismert, igaz, csak ötéves koráig: ő volt az anyai nagyapa, Dr. Flesch Ármin, a neves gyermekgyógyász, a Madarász utcai Gyermekkórház alapítója és igazgatója, a magyar gyermekgyógyászat megteremtője. Emlékére és a magyar gyermekgyógyászat támogatására Tibor alapítványt és díjat létesített.
Frank Tibor nagy szeretettel ápolta felmenői emlékét, gyűjtötte különböző tárgyaikat, köztük a családi iratokat. Leszármazottként és történészként kötelességének tartotta, hogy a történelem pusztító erőivel dacolva őrizze a családi múltat.
*
És most a munkásságáról. Frank Tibor 1971-től haláláig tanított az ELTE-n, utolsó években már inkább csak doktori kurzusokat, s vezette az Amerikanisztika PhD Programot. Korábban éveken át rendszeresen oktatott a Californiai Egyetem Santa Barbara-i kampuszán, ill. New Yorkban a Columbia Egyetemen.
1998-ban szerzett akadémiai doktorátust; a tudományos pálya több mint 50 éve alatt 19 könyvet írt és 28 gyűjteményes kötetet szerkesztett, mindezekre 2500 hivatkozást mondhatott magáénak. 2002-ben elnyerte a Humboldt-díjat, 2005-ben a Szentgyörgyi Albert-díjat, 2014-ben az ELTE Pro Facultate-díját, 2018-ban pedig az Eötvös-gyűrűt. 2006 óta a londoni Royal Historical Society levelező tagja; 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 2019-ben pedig rendes tagjává választották.
Számos kutatási területe közül elsőként talán a migrációs stúdiumok említendők; a magyar-amerikai, ill. európai-amerikai reláció témájában két többszáz oldalas könyv és 45–50, hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban publikált tanulmány született. Ezek az alapkutatások egyrészt az Ellis Islandra érkező szegény tömegek bevándorlását dolgozzák fel (többek között mintegy 30.000 magyar adatait a hajóslistákról), másrészt a kettős kivándorlásra kényszerülő magyar értelmiség összetett kultúrtörténetét adják. Utóbbi témában jelent meg két könyve a Peter Lang Kiadónál, előbb a Genius in Exile: Professional Immigration from Interwar Hungary to the United States címmel 2006-ban, majd a Double Exile: Migrations of Jewish-Hungarian Professionals through Germany to the United States, 1919–1945 2009-ben. A magyar szellemi kivándorlással kapcsolatban Frank Tibor azt állítja, hogy a „[zsidó] magyar géniusz” kivándorlásának kettősségével (azaz a Budapest–Berlin–New York útvonallal) magyarázható az érintettek elszánt náciellenessége. A „második traumaként” megélt, immár Németországból való menekülés hatására lett mindegyikük aktívan Hitler-ellenes – olyannyira, hogy az közvetlen befolyással bírt az amerikai (atom)fegyverkezésre, indirekt módon előidézve az Egyesült Államok hadba lépését.
A percepciótörténet témájával két könyvében és számos tanulmányában foglalkozott, elsősorban az angol és amerikai közvéleményben kialakult Magyarország- és Monarchia-képet, ill. a külföldön kialakult Kossuth-képet tárta fel, ill. elemezte.
A diplomáciatörténet szintén részterülete volt. Kiadta John F. Montgomery budapesti amerikai követ iratait és emlékiratait (Magyarország, a vonakodó csatlós), komoly filológiai munkát igénylő annotációkkal. Ez a könyv három nyelven is megjelent: magyarul, angolul és németül, jelentősen hozzájárulva a Magyarországról kialakított „utolsó csatlós”-kép módosulásához. Kiadta továbbá R. B. D. Morier brit diplomata, utóbb szentpétervári nagykövet jelentéseit a Kiegyezés előkészítéséről.
Korai kedves témája volt a Kossuth-emigráció, magának Kossuthnak az emigrációban folytatott tevékenysége, valamint a Kossuth-körre rátapadó osztrák titkosszolgálat működése. A Zerffi Gusztáv titkosügynöki tevékenységét és azon keresztül az egész osztrák titkosszolgálati apparátust közel 2.000 jelentésen keresztül bemutató művét az 1985-ös magyar megjelenés után kiadták az USA-ban (Columbia UP), Ausztriában (Böhlau Verlag) és Japánban (Sairyusha) is, komoly nemzetközi elismertséget hozva szerzőjének. A Zerffi-könyvben Frank Tibor nem kevesebbet állított, mint hogy az osztrák rendőrség szolgált mintául a későbbi titkosszolgálatokhoz, beleértve a Gestapót és természetesen – ahogyan ez a sorok között olvasható volt – a korabeli magyar kádári titkosrendőrséget is.
A Kiegyezés utáni Magyarország is témái közé tartozott. Frank Tibor értelmezésében a Kiegyezés politikai és emberi magatartásforma, mely – ha rövid időre is – de a magyar történelem egyfajta kegyelmi állapotát idézte elő, amikor a konfliktuskezelés politikai modellje érvényesül. E témában jelent meg a Wahrmann Mór beszédeit és cikkeit, valamint a vele és korával kapcsolatos tanulmányokat egybegyűjtő kötet, a korábban említett Honszeretet és felekezeti hűség is.
Végül megemlítendő a magyar történelem külföldi megismertetése érdekében végzett munkássága, melynek kiemelkedő darabja a Peter F. Sugarral és Hanák Péterrel együtt szerkesztett Magyarország története, A History of Hungary (Indiana UP, 1990).
*
Összefoglalva elmondható, hogy Frank Tibor munkássága egyaránt gazdagította a magyar és az egyetemes (elsősorban angol és amerikai, német és osztrák) történelemtudományt. Ez részben abból adódik, hogy háromnyelvű szerző volt, aki a magyar mellett angolul és németül egyformán igényesen írt. Többnyelvűségével jelentősen hozzájárult a magyar történelem külföldi megismertetésének nagy ügyéhez, mely területen – tudjuk – oly fájó hiányosságaink vannak.
Életműve sajátos koherenciát mutat, amelyben nemcsak a feldolgozott anyagok kapcsolódnak száz szálon egymáshoz, hanem az értelmezés is mintha egyetlen nagy narratívát alkotna. Hiszen Frank Tibor rendre úgy szól a magyar történelemről, hogy az minden esetben a magyarságnak a világban elfoglalt helyét is segít tisztázni. A másik oldalról pedig azt mondhatjuk: miközben a világra kitekint, nem veszíti szem elől a magyarság történelmét és sorskérdéseit.
Frank Tibor nagyszerű tudós volt, figyelmes kolléga, diákjairól mindig gondoskodó tanár és hűséges barát. Emlékét megőrizzük.
Budapest, 2022. október 10.
Bollobás Enikő