Kábelszakadás van valahol a lakótelepen. Hol van áram, hol nincs. Évek óta nem foglalkoznak vele.
Egy vasárnap hirtelen kiszáll egy alvállalkozó, találomra becsönget. Ügyeletesek, hát van idejük, hogy feketén megcsinálják. Négyen jönnek. Egyik a becsiccsentett hangulatmester, a nagy műszeres furgonból kiabál, egy műszakis felvigyáz, hümmög, veri fel az árat, és még két szaki, aki nekilát. Bemérés, dobogtatás, kijelzés felváltva. Felváltva dolgoznak, a fiatalabb és az idősebb, egy lapát, egy ásó.
Egyre mélyebb a szabályos téglalap alakú gödör. Már a föld felszíne alatt van a válluk. Leszáll a nyári este, zseblámpát hozok és tartom. Hamarosan éjfél, kábel sehol, de sok a szúnyog.
– A fene megette, ki teremtette a szúnyogot? – mondja a fiatalabb.
– Ugyanaz, aki téged – válaszol az idősebb.
– Szentigaz.
– Ő is a tápláléklánc része.
– Az. Ha nem lenne, mit enne a veréb.
Vártam, hogy a sok építkezési törmelék közül előbukkanjon egy koponya.