Nádasdy Ádám: ad infinitum et ultra

Rácz G Péter

Buongiorno Ádám, kis magyar IKEA-nk kimozdíthatatlan möbele
ki mint Dante-t Ignotus vezetted nyelvünk a Bildung öbleibe

míg Beatrice koncertezett a magyar Duna torkolatának hangszálain,
s keze követte az öreg Tinódi Lantost a Purga-tóra ohne kokain.

Tweetzakós üstökös, Spiegelkugel a Wundersprachenkammer szegletén
Vivát, vivát, nice job, well done, üdvözlöm Magát Téged Én.

A SZÓ Makovecze, ELTÉ-s Matuzsálem
Mennyi mondatot épített keze, mennyi aranyalmát, mit már nem

haraphat senki, még Éva sem, mint régen a „nyelvtöri”-nek becézett órán,
Vagy várva hogy bölcs öreg keze(d) jiddisül Mozgassa a Tórán,

miközben a Falstaff felett kacéran egymásra kacsint tanár-s-diák –
Csemege, melyből okkultak generációk, és fejlődött az Országh.

Egy jelentős Dürer, több mint ember: épület
Nehéz az angol szakosnak navigálni Ön nélküled

Nem maradt tehát más torkomnak, minthogy szóba öntse
Köszönjük Önnek a mindent, vagyis, németül, Danke

Kompország és Kelta sziget közé hidat verve
Verselem nevedet, Maga magyar Jules Verne.