Nehéz. Na, nem a szótag, bár stílusosan az is lehetne nehéz, illetve arról lehetne írni, beszélni. Inkább Nádasdy Ádámról beszélni nehéz – elmondani, mit jelentett az óráira járni, mit jelent nyelvészeti, kulturális vagy egy teljesen hétköznapi témáról beszélgetni vele. Nehéz megmondani, mit jelentett a jelenléte, biztatása, figyelme, milyen szerepet játszott abban, amivé mára lettek az ezen oldalon megnyilatkozók közül sokan, akik a tanítványai lehettek egy ideig.
Nem azért nehéz, mert nem találja az ember a megfelelő szavakat – a hangokról nem is beszélve –, hanem azért, mert túl sok a szó – a hang nem, az épp elég. Ádám túlságosan is fontos szerepet töltött be sokunk nyelvésszé, tanárrá, kutatóvá válásában. Annyira fontosat, hogy nagyon kevés hasonló egyéniséget tudnék csak említeni, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
A kerek évforduló alkalmából én is szeretnélek felköszönteni, Ádám, és boldog születésnapot kívánni. Köszönöm a tudásod és barátságod, amiben részesülhettem eddig, és részesülhetek minden találkozásunkkor.
Születésnap lévén szeretnék ajándékot is adni, legalább így, virtuálisan. Egy ideje a facebookon Ariel Molvig karikaturista Phonetic Man című képét használom – sajnos Phonology Manről nincs ilyen rajz. Szívem szerint az utóbbit adtam volna, de csak az előbbit tudom. Nálad jobb helyre nem is kerülhetne. Isten éltessen sokáig, Ádám!