Amíg az élet csupán egy pillanat a sötét nagyvilágban,
A mély emlék örökké megbújik a napsugárban:
Emlékszel arra a New York-i délutánra,
Amikor először találkoztunk – kora vacsorára,
Jó volt, szép volt, de rövid volt,
Na de mégis élveztük a hosszú bort,
Miközben közös nyelvünkön, a saját nyelvünkről
Ömlöttek az ötletek, csak úgy, a fejünkből:
Harmónia, fonéma, gemináta,
Hosszú mássalhangzók roppantóan izgatott megállapítása.
Jó volt, szép volt, meg volt áldva!
Kedves Ádám! Sok szeretettel köszönt és sok boldogságot kíván – Vágó Robi.