A fiatal tudomány — mint a fiatal ember — azt hiszi, hamar fölismeri és megérti a mély összefüggéseket, magyarázatot talál a nagy, fontos dolgokra. Aztán felnőtté érik, már nem hiszi ezt magáról, de a laikus közvélemény még egy ideig kitart. Ilyen épp-most-felnövő tudomány a nyelvészet. Talán azért, mert a nyelv túl közel van hozzánk, nehéz magunktól távol tartani, ami pedig a tudományos vizsgálathoz szükséges. Ilyen még a pszichológia: az is meglepően fiatal tudomány, úgy 1900 körül kezdett önállósodni, pedig a lelket mindig is ismerték az emberek, mindig is érdekelte őket, de meg kellett várni, hogy objektíven és racionálisan lehessen vizsgálni.

Egy tudomány(ág) fiatalságát jól mutatja, hogy a nem-szakmabeliek, még az igen műveltek is, mindenféle nagy dolgokat hisznek róla. Könnyen vagdalkoznak súlyos szavakkal, fogalmakkal, amire a szaktudós, esetünkben a nyelvész csak zavartan pillog és nyakát behúzva adatai közé bújik. Ugyanúgy, mint a biológus, amikor az élet értelméről kérdezik. Mit tuom én? Tudós vagyok, nem filozófus, nem próféta. Ezzel nem akarjuk leszólni a filozófust, prófétát, de azt igenis kötelesek vagyunk megmondani, ha a mi kis tudományunk valamit NEM bizonyít, valamit NEM támaszt alá, és valamely következtetésre NEM ad alapot.

Egy igen művelt olvasótól, V. Z. matematikustól nemrég levelet kaptam, melyben komolyan állítja — ismétlem: nem nyelvész, matematikus! — hogy igenis létezik nyelvromlás, és ezt az idegen szavak átvételével hozza összefüggésbe. Remélem, nem bántom meg, ha levelét mondatonként idézem és bírálom, ugyanis jól mutatja a közgondolkodás nyelvvel kapcsolatos téveszméit.

VZ: „Az idegen szavak használata … jelez valamit egy nyelv működéséről.” — NÁ: Nem, a működéséről semmit, csak a beszélőinek sorsáról, azaz hogy kapcsolatba kerültek más nyelvekkel.

VZ: „Egy nyelv működését az is jellemzi, hogy mennyire képes új fogalmakat leírni.” — NÁ: Nem, egy nyelv működését ez nem jellemzi, mert minden nyelv egyformán képes erre (különben nem volna nyelv). De mit is értsek azon, hogy „új fogalmakat leírni”? A kopasz­barack avagy a nektarin felel-e meg jobban az új fogalom „leírásának”? A nyelvtudomány nem lát értékkülönbséget a két módszer (a belső szóalkotás és a kölcsönzés) között. És főleg: vigyázat, a nyelv nem „leírja” a dolgokat, csak utal rájuk, kódolja őket továbbítás céljából. Mennyiben írja le az orvost az a szó, hogy orvos?

VZ: „A csimpánzról épp akkor gondoltuk, hogy ez azért már valami ’minőségi’ nyelvhasználat, amikor egy olyan parancsot (Tedd be a kulcsot a hűtőbe!) is teljesített, ami így egyben még sose hangzott el.” — NÁ: A csimpánzról nem gondoltuk a nyelvészetben, hogy minőségi nyelvhasználatra képes, mert fényévekkel van alatta a másfél éves gyereknek. Történtek majmos kísérletek, ezek egyértelmű kudarccal végződtek (lásd pl. Pinker: A nyelvi ösztön). Ez komoly tudományos eredmény, de a színes magazinok nehezen nyugszanak bele. Nem kárhoztatom, hogy egy matematikus ilyeneket olvas (és elhiszi), én is elhiszek ugyanilyen szintű félkacsákat a rákgyógyszerekről meg a piramisokról, de nem merném egy orvossal vagy régésszel való vitában előhozni. Lám, VZ úgy érzi: a nyelv­tudományban nincs éles határ az okos laikus vélekedés és a szakmai tantétel között.

VZ: „Ha a nyelv bátran élne a lehetőségeivel, természetes módon alkotna új szavakat és kifejezéseket az új fogalmakra kölcsönzés helyett.” — NÁ: Levélíróm meg van győződve róla, hogy a belső szóalkotás (pl. kerékpár) a „természetes” módja az új fogalmak megnevezésének, míg a szókölcsönzés (bicikli) nem — a nyelvész meg épp azt találja, hogy mindenütt a világon a kölcsönzés a legtermészetesebb (= leggyakoribb) mód. Az akkád tele van sumér kölcsönszavakkal, a latin göröggel, a német franciával, a magyar némettel. Aki nem nyelvész, nem baj, ha ezt nem tudja — itt a bátorság az érdekes, mellyel kijelenti, mi „természetes”. Ráadásul tudományosan nem értékelhető metaforákat, képzettársításokat ír le, mintha egy anatómiai kérdéssel kapcsolatban a szépséget emlegetné.

VZ: „Miért érezzük erőltetettnek, mesterkéltnek azt, hogy távbeszélő, de legtöbben még a kerékpár szót is?” — NÁ: Levélíróm egy-két példa alapján úgy véli, a mai magyar nyelvérzék az idegen szót részesíti előnyben a belső, magyar alkotásúval szemben. Egyrészt a nyelvészet ezt semmivel se tartja rosszabbnak, mint a fordítottját; másrészt erre nem is mutatnak komoly jelek, hiszen bőven lehet sorolni az új, belső alkotású kifejezéseket: fapados járat, konditerem, áfa, pizzafutár, titokgazda, interpici, kinyomtál (= megszakítottad a hívásomat), plázá­zik, alteros (= alternatív szubkultúra tagja), jégcsapretek, lakópark (= új bérház­együttes) stb. Hogy a távbeszélő, kerékpár miért nem terjedt el, míg a lemezjátszó, hűtőszekrény igen, az érdektelen véletlen. Miért nem hívnak ma senkit Leónak?

VZ: „A berzenkedés mégiscsak valami hibát jelez. A nyelv egy fontos funkciója nem igazán működik.” — NÁ: Nincs olyan, hogy egy nyelvben valami ne működne, pláne nem egy fontos funkció. A nyelvhasználat ösztönös tevékenység, egészséges homo sapiensek esetén nem tud nem működni, ugyanúgy, mint a légzés, emésztés, párzás, szülés. Ráadásul a belső szóalkotást (a kerékpár-félék gyártását), nem lehet „a nyelv egy fontos funkciójának” nevezni, legföljebb az egyik szóalkotási lehetőségnek. A nyelv funkciói: a tudósítás, a fölszólítás, a kérdés stb.

VZ: „Arra való a nyelv, hogy ilyeneket [= belső alkotású kifejezéseket] gyártson.” — NÁ: Nem. A nyelvészeti szakmunkák annyit mondanak, hogy a nyelv közlésre való. Hogy új fogalmak esetében a közlést a nyelv természetes módon (azaz kölcsönzéssel!), avagy mesterkéltebben (azaz új szavak gyártásával) éri-e el, az hatodrangú részletkérdés.

Érett fővel a szaktudomány rájön, hogy a „hogyan”-ról lehet sokat tudni, de a „miért”-ről voltaképpen nem. Ha megmarad művelőinek kutató kedve, gondolkodó szigora, akkor belemerülnek a „hogyan”-ok gyönyörűséges vizsgálatába, anélkül, hogy az alapkérdéseket, a „miért”-eket feszegetnék. Ezt hívjuk szaktudománynak. Ilyen a fizika, a biológia, ilyen a nyelvészet. Legalábbis az utóbbi ötven évben, amióta komoly tudománnyá serdült. Köszönöm VZ-nek, hogy írt és így módot adott a válaszra.