Azt írja kedves olvasóm, Bédy László: „A közelmúltban hallottam két érdekes, sőt fülsértő szót: lehetségtelen és haszonságtalan. Utóbbit X. Y. miniszter úr szájából. Tudomásom szerint ilyen szavaink nem léteznek, szótár sem tartalmazza őket. Kicsiny kutatómunkám eredménye szerint: lehet: szótő, -etlen: fosztóképző, -ség: elvontfőnév-képző. Nagy örömmel töltene el, ha olvashatnám értekezését a fosztóképzők (vagy egyáltalán a képzők) használatáról.”

Arra persze nem tudok reagálni, hogy kinek mi fülsértő, hiszen esztétikai, ízlésbeli kérdésekkel a nyelvészet nem foglalkozik. Tény, hogy mindkét szó, a lehetségtelen és a haszonságtalan is szokatlan, egyiket se hallottam még, de ez nem érv a létezésük ellen. Hogy valamely szótár tartalmaz-e valamit vagy sem, ugyancsak nem lehet szempont, hiszen a szótárt emberek készítik, mindent nem tehetnek bele, nem is akarnak, terjedelmi vagy egyéb megfontolásból. A szótárra hivatkozni olyan laikus hiba, mint azt mondani, hogy egy patak azért nem létezik, mert a térképen nincs rajta. Ahogy a térkép jól-rosszul ábrázolja a Föld (tőle függetlenül létező) felszínét, úgy ábrázolja a szótár jól-rosszul a nyelv (tőle függetlenül létező) szókincsét.

A -SÁG (és hangtani változata, a -ség) ügye egyszerű: mint elvontfőnév-képzőt bármely főnévhez vagy melléknévhez hozzá lehet tenni „valamilyen formában létezés, valamilyen mivolt” jelentéssel: Az irodám azelőtt fürdőszoba volt, és most is érződik rajta a fürdőszobaság. A Madagaszkár című rajzfilmben a békés oroszlán majdnem megette barátját, a zebrát (bele is harapott a fenekébe), mert kitört rajta az oroszlánság. Ha egy szabály ennyire produktív (= termékeny), akkor nemigen van értelme azt kérdezni, hogy az általa működés közben („on line”) létrehozott dolgok léteznek-e, azaz hogy létezik-e a magyarban fürdőszobaság meg oroszlánság szó: ezek potenciális szavak, mert van egy szabály, mely bármikor létrehozhatja őket. Humboldt német nyelvész ezt így fogalmazta meg: a nyelv nem „ergon” (= mű, termék, készítmény), hanem „energeia” (= működés, teremtőerő, készítő­képesség, azaz energia). Ma úgy mondanánk: a nyelv nem produktum, hanem generátor.

Létezik a -SÁG-nak egy ma már nem termékeny alkalmazása, amikor csoport- vagy gyűjtőnevet képez, pl. hegység, hallgatóság, vezetőség, a hazai szlovákság. Ilyet ma már nem képezhetünk, nem mondhatjuk, hogy *A kerékpárosság kedveli a parkot. Fordítva nincs akadálya, mert bár létezik a terméketlen igazgatóság/1 mint csoportnév (= ’az igazgatói iroda és annak dolgozói’), pl. A főnök bőröndjét Mátrai egészen az igazgatóságig vitte; emellett bármikor létrehozható a termékeny igazgatóság/2 mint elvont főnév: Mátrai egészen az igazgatóságig vitte (= ’igazgató lett’). A lehetség és haszonság alakok legföljebb azért furcsák, mert a lehet igei tő (bár vö. tehet-ség), a haszon meg főnév ugyan, de nem fejez ki tulajdonságot, mivoltot, így ezek végén a -SÁG szokatlan.

A fosztóképző, a -TLAN jóval érdekesebb. Először is, mert három alakja van: -TLAN,  TALAN, -ATLAN (mindezek léteznek e-vel is). A -TLAN alapalakot csak magánhangzó-végű szavak után találjuk: gyanú-tlan, erő-tlen. A hosszabb -TALAN forma áll a többi esetben, vagyis ha a szó mással­hangzóra végződik: hús-talan, kilincs-telen, gusztus-talan, tisztesség-telen. Főneveknél a képzés termékeny, bármikor gyártódhatnak új vagy szokatlan szavak: El tudsz képzelni egy szambá-tlan Brazíliát? Egy valcer-telen Bécset? Szeretnéd Kaliforniát schwarzenegger-telen-íteni?

Ha csak ez a két alak létezne, azaz magánhangzó után -TLAN, mássalhangzó után -TALAN, akkor egyszerű volna a dolgunk. Csakhogy van egy harmadik alakváltozat is: az -ATLAN, pl. ház-atlan (és nem *ház-talan), fül-etlen, alkalm-atlan (és nem *alkalom-talan), értelm-etlen. Ez akkor használatos, ha a főnév, melyhez ragasztjuk, úgynevezett „nyitótő”: ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy tárgyesetben -AT ragot kap (ház-at, fül-et).Hogy lássuk az ellenpéldát: a láp, hős szavakhoz — mivel nem nyitótövek, tárgyesetük nem *lápat, hőset, hanem lápot, hőst — a fosztóképző a rendes -TALAN formában járul: láp-talan(és nem *lápatlan) vidék; hős-telen (és nem *hősetlen) korban élünk.

Ige után csakis az -ATLAN állhat, pl. tanul-atlan, tör-etlen, privatizál-atlan, hidro­génez-etlen (és nem *tanul-talan, *tör-telen, stb.). Érdekes, hogy a fosztóképzőt termékenyen csak tárgyas, cselekvést jelentő igékhez lehet hozzátenni, és az eredmény mindig passzív értelmű, tehát azt jelenti: „akit nem …-tak, amin nem hajtották végre a dolgot”, pl. hív-atlan vendég, hidrogénez-etlen haj, megtanul-atlan anyag. A többi igének vagy nincs fosztóképzős alakja (*fut-atlan, *evez-etlen, *utál-atlan), vagy egyedi kivételként élnek: függ-etlen, hall-atlan, tanul-atlan (ember).

Melléknevekhez a fosztóképző termékenyen nem járul, nem képezhető *elegáns-talan ruha, *kék-telen ég, *buddhistá-tlan eszmék. A meglévő fosztóképzős melléknevek mind hagyományos formák: bátor-talan, hű-tlen, magyar-talan. Kivétel a kivétel alól, ha a melléknév -i képzős, mely esetben mindig az -ATLAN változat áll: művész-i-etlen, elvtárs-i-atlan.

Ahol vannak termékeny/terméketlen párok, mindig a terméketlen a sajátos jelentésű (hiszen különben mi tartaná életben?). Ilyen terméketlen képzésű, azaz ma már szabálytalan a szeplő-telen (szűz), íz-etlen (tréfa), álm-atlan (éjszaka), viszont termékeny képzésű (s így logikus jelentésű) a szeplő-tlen (bőr), íz-telen (gyógyszer), álom-talan (alvás).

A fosztóképzőt tehát a beszélők a nyelvtan három szintjén is egyeztetik a tővel, mielőtt használnák: a hangtan szintjén (mire végződik a tő?), az alaktan szintjén (nyitótő?, -i képzős?), illetve a mondattan szintjén (tárgyas cselekvésige?, melléknév?). Ha mindezt egyeztették, akkor a fosztóképző teljesen termékeny. Egyaránt szabályos és értelmes a barátságtalan és a baráttalanság. Ha Bédy úr lehetségtelen, haszonságtalan adatai nem nyelvbotlások, akkor — mechanikus értelemben — szabályosak. Lehet, hogy alkotójuk úgy érezte: mást fejeznek ki, mint a hagyományos lehetetlen, haszontalan?