A nagy, bonyolult rendszerek láttán álmélkodva szoktuk mondani: nahát, hogy itt minden mindennel összefügg! Az emberi szervezetben összefügg a szívverés sebessége a verejtékezéssel (pl. rémület esetén), a terhesség a fogak romlásával (merthogy a magzatba megy a csontépítő anyag), meg hasonlók. A nyelv is nagy, bonyolult rendszer, abban is csodálatos összefüggések vannak, például a szórend és a jelentés között (más az, hogy Jöttek be a vendégek, illetve Bejöttek a vendégek), vagy a tárgy határozottsága és az ige végződése között (Reszelem az almát, illetve Reszelek egy almát).

A nagy rendszereknek azonban ugyanilyen fontos sajátsága az is, hogy részeik mennyire nem függenek össze; tehát hogy alrendszerekből állnak, amelyek meglepően függetlenek egymástól. Az elemző, az analitikus tudós számara ez sokszor izgalmasabb. Például hogy a haj és köröm növekedése — egészséges szervezet esetén — mennyire nem függ semmitől, mennyire a maga útját járja. (Annyira, hogy még a többi életfunkciók leállása — népszerű nevén: halál — esetén is folytatódik egy-két napig.) A menstruáció 28 napos ciklikussága is figyelemre méltó, mert ez igen hosszú idő, nem olyan, mint a reggel-este, amit a hülye is érzékel, de ki tud 28 napig számolni? Ráadásul a ciklus érzéketlen olyan tényezőkre, mint tél és nyár, a kielégítő avagy hiányzó nemi élet, hogy többször szült-e valaki vagy teljesen szűz, stb. Az egyetlen 28 napos ciklus a világban, ami szóbajöhet mint összefüggés, a holdhónap (és hogy jön az ide?), de az is csak akkor lenne használható, ha minden nő újholdkor vagy holdtöltekor menstruálna, ami értesüléseim szerint nem áll fenn.

Tudom ám, hogy minden becsületes orvos vagy egészségügyi felvilágosító ennek az ellenkezőjét szokta mondani: hogy mennyire összefügg minden mindennel. Megkérdeztem egy orvost, azonnal elkezdte sorolni, hogy mi minden befolyásolja a menstruációt (továbbra is csak az egészséges szervezetnél maradva!), így a táplálkozás, a szorongás (pl. vizsgadrukk), a szerelem, a hormonháztartás más elemei. (A hajat-körmöt egyébként ő is elismerte.) No igen, mondom én; de ahhoz, hogy ezekről a befolyásoló tényezőkről beszéljünk, kellett hogy tegyünk egy alap-állítást arról, hogy ezek (pl. a menstruáció vagy az igeragozás) igenis alrendszerek, azaz önállóan is szabályszerűek, más alrendszerektől nem befolyásolva is megvan a működési rendjük. (A fizikatanár se mondja, hogy „gyerekek, nincs ám egyenesvonalú, egyenletes mozgás, előbb-utóbb mindig megáll az a golyó”.)

Magáról a nyelvről mint az emberi viselkedés részrendszeréről is szeretünk olyanokat mondani, hogy ó, mennyi minden befolyásolja! Hogy egészen másképp beszélünk otthon és a munkahelyen! Hogy mennyire másképp beszél az ilyen politikus meg az olyan politikus, az már egy más nyelv! Hogy az internet meg az SMS meg az EU-csatlakozás mekkora hatással van a magyar nyelvre! Ezek egyike se igaz, illetve a nyelv szempontjából mellékesek — mintha azt mondanánk, hogy egészen más úgy menstruálni, ha az embernél van tampon, mint ha nincs, és hogy nagyanyáink élete emiatt egészen más volt. Ez a lényeget nem érinti.

Szóval az összefüggések keresése mellett — előtt! — fontos az össze-nem-függések keresése, az önálló belső szabályokkal rendelkező alrendszerek feltárása. Amikor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, akkor kezdhetünk érdemben jobb kézről és bal kézről beszélni. A nyelvben például a legfeltűnőbb önállóságú alrendszer a nyelvi hangtan (szakszóval: a fonológia). A hangtani szabályok — alapesetben — egyáltalán nincsenek tekintettel a nyelv többi részére, nem is veszik tudomásul, hogy a szavak mit jelentenek vagy milyen nyelvtani szerepűek. Például a harmónia-szabály (hangrend és illeszkedés) ugyanúgy működik igéknél (vártam — kértem), főneveknél (házban — kézben), mellékneveknél (tágabb — vénebb), számneveknél (hárman — négyen), és ha még más szófajok is vannak, azoknál is, mert láthatólag szófajokról nem is tud.

A tudományos nyelvészet megszületését (1820 körül) éppen az tette lehetővé, hogy észrevették: a hangtan a nyelv többi részétől függetlenül működik. Ezt a leglátványosabban a hangváltozáson lehet bizonyítani. Ha egy hangváltozás beindul, az nem nézi, hogy melyik szóban fordul elő, mit okoz a nyelvben, csak végigszánt rajta, mint megvadult eke. Például a magyarban nemrég (úgy 150-200 éve) játszódott le az a hangváltozás, hogy minden ly helyett j hangot ejtünk (tehát folyó ejtsd „fojó”). Ez végigtarolta a nyelvet, nem nézve, hogy egybemos eredetileg különböző szavakat, szórészeket, mint folyt és fojt, uszály és muszáj. Közben szándékolatlanul létrehozott egy alaktani bonyolódást, ugyanis most -j- rag előtt az -l végű igék (száll) is átváltanak hangtanilag -j-re (szálljon ejtsd „szájjon”), azaz a száll vége ugynúgy hangzik, mint a váj vége: szálljon, vájjon. (És kapcsoljuk az Astoria szálló „hajját”?) Továbbá összezavarta a különbséget kétféle szóvég: az -aly (-ely), illetve az -aj (-ej) között, hiszen a karvaly, cikkely vége már csak írásban különbözik a robaj, röhej-féléktől, pedig elvileg az utóbbiak voltak az igéből képzettek (robb-an — rob-aj, röh-ög — röh-ej), s így a csevej, fecsej is ide tartozna (hiszen csev-eg, fecs-eg az alapja), de ma már sokan *csevely, *fecsely-nek elemzik, mert a hangváltozás kihúzta a lábuk alól a talajt.

Sőt, eltépte a kapcsolatot olyan — értelmileg összefüggő — szavak között, mint a szél „kerület, kiterjedés” ősi családtagjai: szélén, széles, széltében, de széjjel; ez utóbbi ugyanis széllyel volt, azaz széllel, tehát „széles körben, tágan”, s így a régi széllyel szór ma széjjelszór. (A szél „Wind” szóhoz ezeknek nincs közük.) Hasonló sorsa volt a teljes-nek, mely a tele, telik családjába tartozott, és eredetileg teles, telles, tellyes volt (mint űr — üres), de ma már „tejjes” nek hangzik és csak archeológiailag lehet előásni a származását.

A hangtani alrendszer tehát megy a maga útján, nem törődve azzal, hogy olykor felfordulást okoz a nyelvtanban. Igaz, ez azt is mutatja, hogy hangtan és nyelvtan összefügg: a nyelvtan kénytelen valahogy helyet adni a hangtan által okozott újdonságoknak. Vagyis a kettő összefügg. No de éppen azért, mert nem függ össze.