Őszintén megmondom, a szórenddel kevesebbet foglalkozom, mint kellene. Például ezt írja levelében Szabolcs barátom: „Alapszabály (volt) a magyarban, hogy mindig a hangsúlyos elem áll elöl a mondatban. Manapság, gyanítom, angol hatásra, ez legalábbis inog: The question IS… A kérdés AZ… Hogy Petőfivel jöjjek: Rabok legyünk, vagy szabadok: a kérdés AZ? Ez így átszabja a mondat egész hanglejtését, oda viszi föl a hangsúlyt, ahol le kéne ejteni. Sokszor azonban a mondat értelme is bánja. Egyszer fölhoztam azt a példát neked, hogy

(1) Áraink az áfát tartalmazzák.

és nem értetted, mi a bajom vele. Szerintem így jobb lenne:

(2) Áraink tartalmazzák az áfát.

de persze még jobb úgy, hogy

(3) Áraink az áfát is tartalmazzák.”

Végül hozzáteszi: „No, ennyi vaskalapos dohogás mára elég is.”

Kedves Szabolcs, nem kell mentegetőznöd: nem vagy nyelvész, dohogj, amennyit akarsz, hiszen attól kultúra a kultúra, hogy az embereknek van véleménye egymás cselekedeteiről, ideértve azt is, hogy egymás nyelvi viselkedését kifogásolják. Ezt nem szabad letiltani: csak azt kell megérteni, hogy eme kifogásoknak nincsen tudományos — esetünkben nyelvészeti — alapja. Bárki dohoghat, kivéve a nyelvészt: neki nem lehet véleménye az általa elemzett adatokról.

No de térjünk a tárgyra, hiszen a nyelvtan érdekesebb, mint a kultúra. (Tegye föl a kezét, aki nem így látja. Senki? Köszönöm.) Először is az angol hatás. Manapság divatos mindenben angol hatást látni, de itt inkább az ellenkezője igaz: a Szabolcs által jobbnak tartott (2) felel meg az angolnak (Our prices include VAT), és nem a kifogásolt (1), ami az angolban sohasem fordulhatna elő (*Our prices VAT include). Szóval ezt ejthetjük.

Amit Szabolcs egyébként mond — „mindig a hangsúlyos elem áll elöl a mondatban” —, abban van igazság, de túl van általánosítva. Ilyen alapszabályt a nyelvészek nem találtak, ez inkább afféle házirecept, ami jól működhet annak kezében, aki tud vele bánni. A házirecept szerint például ez a mondat másodlagos szépségű:

(4) A strand fölött körözött egy sas.

lévén hogy itt a leghangsúlyosabb, leginformatívabb elem a sas, így inkább őneki kellene elöl állnia:

(5) Egy sas körözött a strand fölött.

Én nem érzem, hogy minőségi különbség volna köztük, de a következő biztosan ugyanilyen jó, ha nem jobb:

(6) A strand fölött egy sas körözött.

Nézzük meg, miért érezheti Szabolcs egyformán normálisnak az (5–6) megoldást, míg a (4)-et kevésbé. Az (5–6) közös vonása, hogy a sas az ige előtt áll (egy sas körözött van mindkettőben), míg a 4-ben az ige után áll (körözött egy sas). A házirecept úgy fogalmaz: „elöl álljon a mondatban”, ám valójában — burkoltan és pontatlanul — arra a szabályra céloz, hogy a magyarban a hangsúlyos elem normálisan az ige előtt áll. Az ige előtt, nem úgy általában a mondat elején!

A mondat elején ugyanis éppen egy kevésbé hangsúlyos bevezető rész (a topik) szokott állni, s ezt követi a hangsúlyosabb „újat közlő” rész (a komment). A kettőt ferde vonallal választom el; lássunk néhány ilyen topik–komment fölépítésű mondatot:

Irén / NYOMOZÓ.

A gyöngyösi fiókvezető felesége / EPERJESRŐL származik.

Goethe / NEM volt vérbeli szerelmi költő.

(6) A strand fölött / egy SAS körözött.

A vonal előtti rész, a topik mindig valami már ismertet, már szóba kerültet jelöl. Így lehetne átfogalmazni: Ami Irént illeti, ő…; A gyöngyösi fiókvezető feleségéről azt mondhatom, hogy…; Ami Goethét illeti, ő…; Ha azt kérdezed, mi látszott a strand fölött, nos…

A vonal utáni rész a komment, s az ennek elején álló szó (mely sokszor a mondat közepén található) a mondat leghangsúlyosabb eleme, a FÓKUSZ. Adódhat persze úgy, hogy a topik hiányzik, és a mondat rögtön fókusszal-kommenttel kezdődik, s így látszólag érvényesül Szabolcs házireceptje, de ez határeset:

Ø / BABITSCSAL kezdjük a felsorolást.

Ø / Egy TEMETÉSRE jöttünk föl Pestre.

Talán észrevették, hogy a példákban egyszer sem volt maga az ige a fókuszban. Ez ugyanis elég ritka. A magyarban az ige jobban szeret a fókusz után „csüggni” (hangsúlytalanul állni), mint a fókuszba kerülni. Néha mégis az ige megy a fókuszba, ha valamilyen kontrasztot kell kifejezni. Például azt kérdezi valaki: „Babits szerepel a felsorolásban?”, erre azt lehet válaszolni:

Babitscsal / KEZDJÜK a felsorolást.

Babits most a topikba került, mivel ő itt a téma, nem ő az „új”, hanem a kezdés ténye. A topikba egyébként több dolog is pakolható. Erre a mondatra: „Menni kell Magdi nénihez? Szerintem megint madártejet fog adni.” az lehet a válasz:

Magdi néni a madártejet / JÓL csinálja!

Magdi néni és a madártej adva van (ezért topik), a mondat információs főcsapása az, hogy jól csinálja, ez kerül a fókuszba. „Ami Magdi néni és a madártej kapcsolatát illeti, azt a jól csinálás fogalmával írhatom le.” Nincs ez másképp az áfa esetében sem. A vevő azt kérdezi magában: „Mi a viszony az árak és az áfa között?” S a terméken a felirat válaszol:

(1) Áraink az áfát / TARTALMAZZÁK.

Talán ezért nem a (2) megoldást választották a felirat szövegezői, hiszen ott csak az áraink van topikba téve („topikalizálva”).

Vegyük észre, hogy az (1) mondatot úgy is ki lehetne mondani, hogy az áfa legyen a fókusz. Ekkor az ige „csüggni” fog utána, hiszen az valóban szabály, hogy az ige hangsúlytalanul csügg a fókusz után:

(1a) Áraink / az ÁFÁT tartalmazzák.

— csakhogy ez furcsa, olyan, mintha az árak mást nem tartalmaznának. A fókusz hajlamos arra, hogy „kizárólagos” értelmezést kapjon: „csak ezt, és nem mást”. Ezen a nemkívánt kizárólagosságon enyhít az is betétele. Mint Szabolcs jól érzi, a fókuszt (főleg írásban, ahol nincs hangsúlyozás) az utána tett is szócskával lehet kijelölni, s egyben kontrasztív értelmezését gyengíteni:

Na, / TE is jól elkéstél. (mondhatom akkor is, ha senki más nem késett el)

Ø / Ezt a LÉPCSŐT is meg kéne már csináltatni.(még ha nincs is más javítandó)

(3) Áraink / az ÁFÁT is tartalmazzák.

Igen ám, de a jogászt, közgazdászt a (3)-as zavarhatja, mivel ez úgy is érthető, hogy az árak az áfa mellett még valami egyebet (pl. jövedéki adót, giccsadót) IS tartalmaznak, azaz lehet az is-t szó szerint venni (’továbbá’ értelemben), és nem egyszerű fókuszjelölőnek. Lehet, hogy a feliratszövegező ezért mellőzte az is-t, ezért kerülte a (3)-as megoldást.

Legalábbis azt gondolom.